A fenntartható fejlődést úgy képzelhetjük el, mint egy fejlődési folyamatot, ami kielégíti a jelenlegi szükségleteinket, de nem veszélyezteti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését.

A fenntartható fejlődés magába foglalja a szegénység csökkentését, a környezetszennyezés csökkentését, a jövőbeni potenciális szennyezések csökkentését, a biológiai sokféleségek megőrzését stb. Ebben az értelemben a fenntartható fejlődés gazdasági, környezeti, politikai és kulturális fenntarthatóságot jelent, amely mindannyiunk életére kihat, valamint az utánunk következő generációk életére is, akik megérdemlik, hogy legalább olyan kényelmesen éljenek, mint mi, és ne kelljen nekik az általunk okozott problémákkal bajlódniuk.

A fenntartható fejlődést leggyakrabban a környezetvédelemmel társítják, azaz, azzal az erőfeszítéssel, amikor a Föld élővilágának fenntartásáért(fennmaradásáért) érzett aggodalmat összekötik a természeti erőforrások megőrzésével és számos ökológiai (környezeti) kihívásokkal, amellyel minden társadalom, minden állam és az egész emberiség szembesül.

A fenntarthatóság időtartama az erőforrás élettartamának képességét jelenti. A természetes fenntarthatóságot legjobban az esőerdők vagy a nagy erdőrendszerek példáján szemléltethetjük: a fák csak regenerálódnak, újak nőnek, de ki is pusztulnak. A természet maga is rendelkezik a fenntarthatóság képességével az élővilág hosszú távú megőrzése és teremtése szempontjából. Ebbe a természetes körforgásba beleavatkozott az ember a saját cselekedeteivel és a rendszer részévé vált, így a fenntarthatóság elve az emberi cselekvéssel gyakorlatilag a mértékletességhez és megújuláshoz vezet, ezért a mértékletességet köthetjük a nem megújuló erőforrásokhoz, amelyeket muszáj okosan és fokozatosan használni, amíg a megújulás azt az idődimenziót jelenti,amelyben az erőforrások megújulnak.

Az 1990-es években a gazdaság és az ökológia viszonya megváltozott. Megváltozott az a felfogás is, hogy a gazdasági növekedés és a gazdasági fejlődés szinonimák. A gazdaságfejlesztés kizsákmányoló módszere vezetett a globális környezeti problémákhoz, valamint a fejlett és a fejletlen országok közötti nagy szakadékra. Ezért a nemzeti kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek jobban oda kell figyelniük gazdaságpolitikájuk környezeti és elosztási következményeire.

A fenntartható fejlődés koncepciója magába foglalja a környezet valódi jelentőségének megértését, a hosszú távú fenntartható fejlődési politikák megfogalmazását, és olyan politikák kidolgozását, amelyek minden szinten csökkentik a gazdagok és szegények közötti nagy szakadékot.

A fenntartható fejlődési mutatók jelzik, hogy hol gyenge az ok-okozati összefüggés a gazdaság, a környezet és a társadalom között, és útmutatót adnak e problémák megoldásához.

A fenntartható fejlődési mutatók kialakításának egyik legnagyobb problémája, hogy gyakran azok a mutatók a legszükségesebbek, amelyekre nincs adat, míg azon mutatók, amelynek adatai rendelkezésre állnak, a legkevésbé alkalmasak a fenntarthatóság mérésére.

A fenntartható fejlődés mutatóinak fejlesztésével legyen az helyi-, közösség-, régió-, állam- és azon túlmenő szinten, létrejön egy rendszer a szintek és feltételek folyamatos nyomon követésére a különböző területeken: környezet, erőforrás-használat, népesség, életminőség és gazdasági tevékenységek a megfigyelt területen.

A fenntartható fejlődés kidolgozott mutatóinak összevethetőnek kell lenniük más helyi közösségek, azaz egy államon belüli régiók mutatóival, de lehetővé kell tenniük az országhatárokon túli összehasonlíthatóságot is. Ha a fenntartható fejlődés állami szintű mutatóiról van szó, minden bizonnyal összehasonlíthatónak kell lenniük államközi szinten.